FŐZÉSTERÁPIA

Az egyik leggyakrabban használt eszköz a konyhánkban a kontaktgrill. Legyen szó ebédről vagy vacsoráról, gyorsan látványos, egészséges kajákat lehet vele összedobni. Egyik este futásból jöttem haza, a család már éhes volt, és a "nincs semmi a hűtőben" esete forgott fenn. Ez általában azt jelenti, hogy nincs háromféle kész étel és/vagy sajt, sonka, virsli, stb. a hűtőben. Most valóban csak maradékok voltak: pár darab spárga (sajnos idén az utolsók), marék gomba, fél csomag fehér kolbász, két paradicsom, egy megbontott csicseriborsó konzerv, padlizsán és egy csomag bébispenót. A reggel megsütött két cékla is ott figyelt és várta a sorsát. Amíg a zöldségeket és a kolbászkákat meggrilleztem, gyorsan összedobtam a salátákat. Íme a receptek:

Mentás-bébispenótos csicseriborsó saláta

A konzerv csicseriborsót lecsöpögtettem, olívaolajjal, sóval, borssal, citrom levével, apróra vágott mentával összekevertem. Óvatosan hozzákevertem a bébispenótot és a tetejére feta sajtot morzsoltam.

Joghurtos sült cékla

A céklákat alaposan megmostam, szárazra töröltem és egyenként kevés olívaolajjal és sóval alufóliába csomagoltam. 180-200 fokos sütőben kb. 1 óra alatt vajpuhára sütöttem. Mikor kihűlt, könnyedén lejött a héja. Felkockáztam, egy gerezd fokhagymával, sóval, borssal és egy nagy adag görög joghurttal összekevertem, kevés olívaolajjal meglocsoltam. Ezt még azok is imádják, akik földízű, menzai céklához szoktak. 

A facebookon is megtalálsz.

Azoknak, akik követték/követik a blogomat, némi magyarázattal tartozom, miért nem írtam mostanában. Egy örökmozgó, mindenre kíváncsi kétévessel élek egy fedél alatt. A főzés legtöbbször abból áll, hogy benézek a hűtőbe, hogy miből lehet maximum fél óra alatt összedobni valamit. Kétéves is legtöbbször ott sertepertél körülöttem, kérdez, szagol, belenyúl, borsot őröl vagy csak éppen kipakolja a lábasokat, amiből akadálypályát épít nekem a konyhapadlón. Ezért arra, hogy a receptet leírjam, az ételt szépen tálaljam és még le is fotózzam, sajnos legtöbbször nincs lehetőség. A következő ciabatta recept is kétéves-kompatibilis, ugyanis 5 perc összeállítani és kelesztés után (egy játszóterezésnyi idő, felnőtt mértékegységben kb. 2-2,5 óra) 25 perc alatt meg is sül. 

Na jó, ez nem egy ötperces felvágom, belevágom, összerottyantom recept lesz, de megéri vele pepecselni, mert a végeredmény isteni. Először is, kezdjük a paradicsommal: nyár van, a piacon hegyekben állnak a "szabadföldi" paradicsomok, gyönyörű pirosak, egyformák és egyformán íztelenek. Én mindig alig várom, hogy megjelenjen a piacon a parasztparadicsom (nem én találtam ki, a legtöbb termelő ezt írja ki), ami bumfordi, göcsörtös, minden, csak nem szép, de cserébe jó húsos és mily' meglepő - paradicsom íze van.

Sosem szerettem az olyan lecsót, amiben mindenféle héjak pöndörödnek, ezért ezektől igyekszem megválni. A paradicsomot és a paprikát is meghámoztam és hogy megkönnyítsem a dolgom, vastag húsú kápia paprikát használtam (kaliforniaival is kiválóan működik). Természetesen a többi hozzávaló minősége is nagyon fontos, nincs annál rosszabb, ha a kolbász fűrészpor ízű, a fűszerpaprika meg keserű. 

Tudom, tudom, nagyon eltűntem az utóbbi időben. A nagy tervem, miszerint a csodás tavaszi és nyári zöldségekből, gyümölcsökből jobbnál jobb dolgokat kreálok és megosztom veletek, egészen pontosan akkor vált semmivé, mikor kiderült, hogy babát várok. Az elején kímélnem kellett magam, így a piacozásról és az órákig tartó főzőcskézésről eleve le kellett mondanom. Aztán jött az, amin a legtöbb kismama keresztülmegy, mégpedig az, hogy egy időre teljesen megváltozott az ízlésem. Egyszerűen teljesen máshogy éreztem mindent. A sótlan sósnak, az édes keserűnek tűnt, és legszívesebben mindent ecettel vagy csilivel ettem volna. Így aztán nem is kísérleteztem sokat. Most egy ideje azonban úgy érzem, visszatért a régi énem, megint van kedvem új ízekkel, textúrákkal kísérletezni. Meg ugye itt az ősz, a piac tele van nagyon izgalmas zöldségekkel, ma az egyik kedvencemet, a sütőtököt turbóztam fel kicsit. Lám, nem csak kávéból lehet cappuccinot készíteni :)

A férjemnek nemrég szülinapja volt. Két dolgot kellett figyelembe vennem a tortánál: mivel hétvégén volt a nagy nap, már előre el szerettem volna készíteni és a nagy napon elővarázsolni a mélyhűtőből, valamint én is szerettem volna belőle enni, ezért az is fontos volt, hogy lisztmentes legyen :). A négy alap összetevőt (csokoládé, vaj, tojás, porcukor) egy kis tonkababbal bolondítottam meg, ami egy kis vaníliás, marcipános ízt adott neki. A végeredmény egy nagyon egyszerű, nagyon finom és nagyon csokis sütemény lett.

Gyerekkoromban -mint a legtöbben- ki nem állhattam a tökfőzeléket. Főleg az agyonlisztezett és péppé főzött menzás változatát nem szerettem azzal a típusú fasírttal, amiben több volt a fokhagyma, mint a hús. A kapor sem tartozott a kedvenceim közé Nagypapám nagy bánatára, aki legszívesebben mindent kaporral ízesített volna. Amikor elkezdtem főzni, rájöttem, hogy a főzelék nem feltétlenül egy csirizes massza, sőt, a lisztes habarást a legtöbb esetben ki is lehet hagyni, mivel rengetegféleképpen lehet sűríteni liszt nélkül is: például a zöldség egy részét pépesítjük, így önmagával sűrítjük a főzeléket, egyesek a főtt krumplira esküsznek, de ha már mindenképpen ragaszkodunk a liszthez, próbálkozhatunk egy kis köles- vagy rizsliszttel. Időközben a kaprot is megszerettem és egyre többször használom tavaszi zöldségekhez, halhoz vagy újkrumplihoz. Pár napja szép zsenge tököt kaptam a piacon, így még hámozni sem kellett. Tejszínes-fokhagymás tökfőzeléket készítettem belőle, ami nagy melegben, hidegen különösen jólesik. Aki eddig nem szerette a tökfőzeléket, mostantól imádni fogja :)

A rakott krumpli rém egyszerű fogás, általában az elkészítésén nem szoktak sokat variálni: főtt krumpli és tojás, karikákra vágott kolbász és jó sok tejföl összesütve. A végeredmény csak azon múlik, hogy milyen minőségű alapanyagból főzünk. Nekem az edény alján lévő szottyos-morzsalékos rész a kedvencem, de van, aki az odasült krumpliszeletekért rajong.  

Május végén kezdődik a Gourmet Fesztivál, aminek idén a rakott krumpli lesz a főszereplője. Ez alkalomból múlt héten Magyarország három Michelin-csillagos séfje elkészítette a saját verzióját. Vettem a bátorságot és én is újragondoltam ezt a hagyományos ételt: a burgonyát gratin-ként készítettem el, amit tejfölzselével borítottam, a tetejére pedig buggyantott tojás került, az egészet pedig megszórtam kolbászmorzsával. 

Sokan, ha megtudják, hogy gluténmentes diétát követek, felteszik nekem a kérdést, hogy "De hát akkor mit eszel? Rizst és krumplit hússal?" Szerencsére nem ilyen szegényes a választék. A legtöbb bioboltban vagy nagyobb élelmiszer-üzletben kapható gluténmentes lisztkeverék (házilag is előállítható), amiből palacsintát, kenyeret vagy akár süteményt vagy pizzát is tudok készíteni. De nagyon szeretek különleges alapanyagokat kipróbálni: a különböző hüvelyesek mint. pl. a csicseriborsó vagy a vöröslencse, különleges lisztek (mák-, szezám-, lenmagliszt) vagy magok és gabonák (amarant, köles, hajdina) mind kísérletezésre ösztönöznek. Legutóbbi biobolt-látogatásom alkalmával többek között quinoát is beszereztem, amiből mentával és egy kis chilivel negyed óra alatt frissítő salátát készítettem.

A levenduláról nekem két hely jut eszembe: az egyik természetesen a végtelen levendulaföldjeiről híres Provence, ahol szívesen kifeküdnék egyszer egy mezőre és bámulnám az eget órákig. A másik a káptalantóti piac, a Balaton-felvidék egyik gyöngyszeme, ahol nyaranta a környék termelői az árnyas fák alatt házi kecskesajtot, igazi házi kenyeret, lekvárokat, kolbászokat kínálnak, de lehet itt kapni mézet és néha egy pálinka- vagy borkóstolóba is belefuthatunk. Itt kóstoltam először levendulaszörpöt és -mézet, azóta nem csak az illatáért, hanem az ízéért is szeretem ezt a növényt. Pár hete a fűszeresnél megláttam egy doboz szárított levendulát és a nyár jutott eszembe. A múltkor panna cottát ízesítettem vele, most a citromos csirkét bolondítottam meg és almás zellerpürével tálaltam.

Hétközben általában egészséges ételekkel indítjuk a napot: müzlit, kásákat eszünk reggelire vagy egy gyümölcsturmixot készítünk banánból, almából, narancsból, vagy ha szezonja van, bogyós gyümölcsökből. Ezek mind gyorsan megvannak, táplálóak, egészségesek és persze finomak is. Hétvégén aztán kicsit elengedjük magunkat és "bűnözünk": jöhet a palacsinta, omlett, francia pirítós, eljön a nagy, komótos reggelik ideje. A múltkor itt volt nálunk Kata, a keresztlányunk, aki egy eseménydús nap után jó sokáig aludt, így volt időm elkészíteni a kényeztetős reggelit: amerikai palacsintát. Mivel én gluténmentes diétát követek, de nem szerettem volna kimaradni a jóból, ezért gluténmentes lisztből készítettem. Az amerikai palacsinta kicsit sűrűbb, kelesztett tésztából készül sütőporral, amitől az eredmény egy könnyű szerkezetű, ámde vastag palacsinta. Ha nagyon autentikus amerikai palacsintát akarunk tálalni, akkor elmaradhatatlan a juharszirup, mi most mézzel és eperrel ettük, így sem volt rossz :)