Kezdhetném úgy is, hogy "végy fél kiló túrót", de ez még egy kis magyarázatra szorul. Ugyanis nem mindegy, hogy milyet. Valljuk be őszintén, a boltban kapható száraz, darabos, inkább savót, mintsem tejet látott, félzsíros vagy sovány izét nem lehet túrónak nevezni. Az igazi túró krémes, zsíros és lágy íze van. Én ilyennel először Németországban találkoztam, szerencsére már itthon is egyre több helyen lehet kapni nagyobb boltokban, házi túrót jobb piacokon kimérve is találunk, de ha elég időnk és sok jó minőségű teljes tejünk van, otthon is elkészíthetjük. A túrógombócot is csak ebből a krémes csodából érdemes főzni, mivel a magas zsírtartalom adja meg a gombóc lágyságát.
Alakor búzadarát használtam (bioboltokban kapható), de természetesen a sima búzadara is tökéletesen megfelel a célnak. Az alakor egy ősi búzaféle, amit a legtöbb gluténérzékeny ember bátran fogyaszthat, mivel az agyonnemesített modern búzafélékkel ellentétben nem tartalmaz alfa-gliadint, ami az érzékenységet okozza. A recepthez kattints a tovább gombra!
Hozzávalók:
0,5 kg jó minőségű zsíros túró
2 tojás
7-8 dkg búzadara
1 citrom reszelt héja
20 dkg cukor
10 dkg dióbél
A tojásokat szétválasztjuk. A tojás sárgáját, a búzadarát és a túrót egy csipet sóval és a reszelt citromhéjjal jól összedolgozzuk. A fehérjét kemény habbá verjük és óvatosan hozzákeverjük a túrós masszához. A keveréket hűtőszekrényben 2 órán keresztül pihentetjük, majd enyhén sós vízben 4-5 percig gyöngyöző vízben főzzük.
A grillázs morzsához a diót apróra vágjuk és serpenyőben megpirítjuk, a cukrot lassú tűzön karamellizáljuk és összekeverjük a dióval. A forró masszát márványlapon vagy vékonyan beolajozott fémtálcán szétterítjük, hagyjuk kihűlni, majd a megszilárdult grillázst robotgépben finomra daráljuk. A gombócokat megforgatjuk a morzsában, mézes tejföllel és/vagy eperszósszal tálaljuk.
Utolsó kommentek